作词 : Kovács Zsolt/Kindlinger Imre 作曲 : Luigi Beats Az élet egy színpad, amelyen játszani kell Ha könnyes a szemed,akkor is nevetni kell Jaj,de nagy bánattal keltél fel De a könnyeid közt, csak te alszol el Néha én is csak nézek magam elé és Sajog a szívem, jönne a könnyem, nehéz a nevetés Pedig tegnap azt éreztem még,hogy rendben van Minden körülöttem, most azt látom hogy darabaokban Tanakodtam magamban mi legyen a lépés ezek után Nem volt elég semmi, ma elég lenne a fele csupán Valaki átkozott érzem, valami változott Minden vidám percem a semmibe kárhozott Mondjad hol vagy már, miért nem jössz ide? De inkább ne is gyere,mert tudom ,nem vagy őszinte Csak a vérem amivel írni tudom most ezt a szart Elöntötte a szívem, nem csak felkavart Nem tudom,honnan vegyek erőt még,hogy folytassam Ezek azt hiszik, hogy boldog vagyok a mocsokban Ez az egész csak egy színpad és nem élvezem Hogy neked tetszik,mikor egy újabb dalban elvérzem Az élet egy színpad, amelyen játszani kell Ha könnyes a szemed,akkor is nevetni kell Jaj,de nagy bánattal keltél fel De a könnyeid közt, csak te alszol el Esküszöm azt látom hogy látnának már meghalni Eret vágni ,vagy egy kötélen elszikkadni Biztos örülnének páran, páran gyászolnának Hazug büdös kurvák relikviákat árulnának A fars barátok meg eladnák az emlékeket Tudom,hogy így lenne, tudom én hogy nem tévedek Facebook profilképek feketére változnának Hogy ismertek meg... ide hallom hazudnának Néznék, hogyan tudnák feltörni a csatornámat Hol a lé? hova dugtad el, te dagadt állat? Ez egy színjáték,vagy úgy mondom hogy kajak dráma Üdvözöllek, ráléptél az élet színpadára Az élet egy színpad, amelyen játszani kell Ha könnyes a szemed,akkor is nevetni kell Jaj,de nagy bánattal keltél fel De a könnyeid közt, csak te alszol el Ezzel kell együtt élnem, építeni , nem rombolni De a lelkemet azt nem fogom én elboltolni Élni fogok és még nagyon sokáig itt leszek Csúcson vagyok pedig húztam a negyedik ikszemet Vannak rímeim,de ne figyeld a rímeket Mert a rímeknek a dalom fentről integet Rám se nézz többet ha barátságod színleled Tudod véges minden, elfogyott a tisztelet! Ki vagyok rátok, látod? ebből is jön pénzem már Nem omlok össze,pedig ez a tizedik kártyavár Az élet egy színpad és most ez volt nekem a jelenetem Magam ura vagyok és nem faragsz a szerepemen Az élet egy színpad, amelyen játszani kell Ha könnyes a szemed,akkor is nevetni kell Jaj,de nagy bánattal keltél fel De a könnyeid közt, csak te alszol el